Zsombor és Tádé | № 007.
A minap panaszolta Zsombor Tádénak, hogy néha kifejezetten aggasztja, hogy jónéhány léptékben csupán egyszerű mezei gömbökbÅ‘l áll a világ, melyek minden különösebb tartószerkezet nélkül csak úgy elbegnek, egymás mellett, körül, mintha ez már csak annyira természetes volna. Tádé megértette, sÅ‘t nagyonis osztozott Zsombor aggódalmában, Å‘ maga is éppen a holdra szegezte tekintetét, és az adott keretek között kifejezetten megrémÃtette a hirtelen felismerés, miszerint az ott nem más, mintsem egy méretes gömb, ami nem is annyira távol egyszerűen csak lebeg. Ha egy ennél kicsit kisebb gömb, - gondolta - ennél jóval közelebb lebegne, az kifejezetten pánikra adna okot. A nagyon távoli és még annál is óriásibb ráadásul izzó gázgömbök már-már kifejezetten megnyugtatóak - gondolta válaszul Zsombor.
Villát ragadtak, majd visszafogott falatozásba kezdtek szerény civilizációnk valamely véletlenszerűen figyelmünkbe fókuszált teraszán.