Naprendszerünk harmadik bolygólyának valamely közepesen sűrűn lakott városában, a központi égitesttől hozzávetőlegesen 149600 kilóméterre épp Zsombor sétálgatott, az egyedfejlődés egy sokunk által ismert jól szakaszában. Mit sem sejt eközben arról, hogy egy heveny novellácska kezdő sorainak kezdőszereplői feladatát is betölti egyúttal. Nehezményezte, hogy a fényév, mint mértékegység miért éppen a föld nap körüli keringésével számlálódik, hiszen a fény egy meglehetősen komolyabb kvalitású szereplője világunkak (és másokénak is), mint az egyébként megérdemelten jelentőségteljes szülőbolygónk.

Mint már megannyiszor, útnak indult egy eseményhorizont valahol ismeretes világunk egy a piros foltja, és egy azt körülhatároló nagyobb fehér felület határán. Ez az érdekes információ a homogenitás megszakadásának határán villámsebesen megkezdte útját, melyen szüntelenül ért végig, mindenféle őt befogadó információfeldolgozó enitás bármiféle részvétele nélkül. Puszta létezésének szerény időfogalmainkkal nem mérhető középső szakaszában egyszerrecsak az éppen arra ténfergő Tádé fejébe információnk egy megbízhatóan tökéletes másolatát készítette el a gondviselés végtelenül türelmes gépezete.

“Végre egy CBA.” - nyugtázta Tádé, hiszen már kényelmetlenül régóta akart vásárolni valamit, amivel valamelyik számunkra lényegtelen mindennapos szükségletét szándékozta kielégíteni.

Zsombor az épülettől 320 méterre már sietett egy kávézó teraszára, mit sem sejtve Tádé majdani késlekedésének előre elrendelt tényét, hiszen a kasszánál Tádé előtt olyan hosszú sor fog állni, hogy Zsombor majd a harmadik türelmes cigarettáját lesz kénytelen meggyújtani Tádé érkezésekor. A kávézóban igen kellemes zene szólt éppen, de sajnos legfőbb kalandoraink érkezésekor már olcsó slágereket hallat csupán a hangszóró, de sokak szerencséjére ebből a teraszon mit sem hallani.

Valahol innen igen távol, egy messzi-messzi galaxisban egy Jedi-lovag fejfájásra panaszkodott, meghogy ő úgy érezi, mintha egyszerrecsak milliók kiáltottak volna fel végső rémületükben, de a jelenlévők megnyugtatták, hogy csak képzelődik, a jószándékúbbak pedig tanácsolták neki, hogy pihenjen többet, törődjön néha magával is.

A Napban serény kis Hidrogénatommagok Héliumatommagá egyesültek éppen, ellentomdás nem tűrően ellátva a nekik kiosztott feladatot. Egy kiváncsibb természetű Hidrogénatommag ugyan habozott pár milliomod másodpercig, de a társai hamar meggyőzték, hogy bizony a központi plazmán kívül ugyan semmi sincsen széles a világon, és hogy nyugodjon csak meg, a Nap márpedig egy óriási lapos korong.

A bejegyzés kelte: 2007. március 24., szombat - 20:04, témája: Zsombor és Tádé. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá Te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!