Tádé napszaknak, és saját fizikomentális energiaszintjének megfelelően mint mindannyiunk, anyagot cserél. Különös érzékkel transzportál adott helyekről tárgyakat újabb rendeltetésinek vélt helyekre. Közben nem szívesen ugyan, de eszébe jut, hogy nem tudja ő sem teljességel irányítani a gondolatait, sőt a gyanúja annak is felmerül, hogy akkor vajon a tudatosnak vélt gondolatok sem úgy vannak ám.

“…Nyílván ezt kellett gondolnom…” - oldódik fel az ellentmondásnak látszó mérhetetlen rend Tádé körül. Az anyagok mindeközben türelmesen cserélÅ‘dnek, élik saját életüket, ügyet sem vetve a számukra kifejezetten érthetetlen mozgásokat végzÅ‘ Tádé alakú tárgyegyüttesre.

Ezzel éppen egy időben nemmessze pár fiatalnak eszébe jut, hogy az országút szaggatottvonalai remek alkalmat nyitnak egy fantasztikus, elsöprő erejű fotómontázs elkészítésére, amit nemsokkal ezután egyikük angyali szorgalma áldásával el is készítenek.

Szintén a történtekkel egy térben, ha egy idÅ‘ben nem is, PetÅ‘fi Sándor épp az “Arany Lacinak”-on dolgozik, és pont ott tart, hogy “Nyisd ki ezt a kis kaput”. A mondat nemtöbb mint 7 másodperc alatt papírra is vetül Sándor megannyi gondolatai közül elÅ‘retolakodva.

Zsombor eznap megannyi ügyére ügyelve, ekkoréppen a Wikipédiát lapozgatja. Nemsokára a Jupiterről nézve a Hold pont a föld közepe felett halad majd el.

A bejegyzés kelte: 2007. március 30., péntek - 12:31, témája: Zsombor és Tádé. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá Te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!