Na Zsombor fogta is magát, és azzal a lendülettel útnak kerekedett. Ment is Zsombor, mendegélt, mígnem egyszercsak ottalálta magát. Mások őt találták ott, és egy szempillantás alatt, illa-berek nádak-erek, mindenki egyszerre fújta az élet szimfóniáját. Mikor ezzel többen is végezni érezték magukat, minnyájuk amúgy külön-külön egy a számukra szimpatikus területre fókuszáltak, figyelve közben azt, hogy ezzel hogyan és hol zavarnak másokat. Többek gordiuszi csomót próbáltak kötni, őszintén érezvést, hogy nem ártana, ha nem sikerülne. Gyakran szinterek látszottak körvonalazódni, mikoris Tádé megérkezett a kajával. Heves falatozást követve mindenki azt folytatta, amit éppen belátott.

Egy csomó hamu ment aznap este hamutartó mellé. A naprendszer persze ezekről mit sem sejtett, bár néhány szék a helyszínről pár pillanatig úgy érezte, hogy átlát valami átlátszót.

Semmi különös, csak szokásos volt aznap is nagyon különös.

A bejegyzés kelte: 2007. április 26., csütörtök - 21:55, témája: Zsombor és Tádé. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá Te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!