Fuga
JĂł reggelt, szomszĂ©d! -kiáltott Csekidátná FankszĂłbrada át az utca tĂşloldalára, mikor meglátta a papucsában kitogyogĂł, csipás szemeivel köntösĂ©t igazĂtĂł kezĂ©re figyelĹ‘, s eközben a földön heverĹ‘ Ăşjság felĂ©, nem tĂşl sportosan hajlĂł Don Gerappát.
JĂł reggelt. -motyogta vissza talán hallhatĂłan, ahogy felvette általános reggeli testtartását friss Ăşjságjával jobb kezĂ©ben. De azzal a lendĂĽlettel már fordult is a fĂ©lig nyitva hagyott ajtĂł felĂ©. Gondolt is valami olyasmit, hogy ez a hĂĽlye majom… de már rĂ©gĂłta hozzászokott általános reggeli gondolataihoz. Bal kezĂ©vel mĂ©g kipöckölt egy meztelencsigát kĂ©t tĂ©gla közĂĽl, mielĹ‘tt becsukta volna az ajtĂłt maga után.
Abban a pillanatban sĂĽvĂtett el Sumerpen kĂ©t Ă©s fĂ©l, három mĂ©terre az Ăşttest fölött, de senki nem vette Ă©szre ezt sem.