a rend őre
Az alábbi szóhalmot kicsit régebben hoztam össze, akkor még egy fekete puntoval gyűrtem fel az aszfaltot. Történt egyszer, hogy a filcell klán főhadiszállásának közelében elhagytam az első rendszámtáblát valamilyen esemény folytán, melyről a mai napig nincs tudomásom. A folytatás a következő:
Budapestről Kaposvárra jól elgondolkodám,
éjszakáztam, fáradt voltam, aludtam is talán.
Félig lehunyt szemeimmel vizsgáltam a tájat,
sebességem jó hetvennel lépte túl a százat.
M nulláson, kanyarból ki, két keréken járva,
így kiáltok: “Három rendőr! A büdöspicsába!”.
Rendszámtáblám elöl nincs már, másfél hete talán,
a sasszemű biztosúrnak fel is tűnt a hiány.
Két kezével integetve próbált álljra bírni,
Négy végtaggal féket nyomtam, gumik kezdtek sírni.
Szemöldöke homlokára rajzolt dupla ívet,
párbeszédünk emígy hangzott (elhagyom a rímet).
-Jó napot kívánok!
-Én is Önnek Uram!
-Tudja-e mi kell nekem? Egy első rendszámtábla.
-Nahát, ez igazán különös egybeesés, nekem is az kellene, ugyanis éppen eltűnt!
-Nekem a magáé kellene!
-Nnu hát ebben a sorban is ketten állunk! Bizonyára érdekli hová tűnt?
-Peeersze.
-Engem is! De sajnos nem tudom. Lehet hogy elhagytam, de sanda gyanúm támadt hogy valaki ellopta. A rendőrség mindenesetre a polgárjenő hivatalba küldött, ott azt mondták hogy elég a hátsó egyelőre, és igényeljek elsőt pénzért. Amilyen az én formám, tutira akkor kerülne elő amikor már megvan az új, úgyhogy vártam kicsit.
-Nohát nemúgy van az. Igazolást kell adniuk hogy bejelentette hogy nincs. Érti. Mert ilyenkor most adjak-e én magának egy tízezer forintos csekket?
-Őszinte leszek. Nekem van otthon egy csomó csekkem, igaz hogy tízezer forintos nincs. A hiánya azonban valahogy sosem tűnt fel, úgyhogy szerintem remekül megvagyok nélküle.
-Akkor mit csináljak magával kedves Balázs?
-Hát.. engedjen haza jó?
-Jó. További jó utat.