Gondolkodtam hogy miről is írhatnék, aztán valahonnan beugrott ez az állat (szerintem a tévében látott különösen nagy fejű ember ihletett meg).
Nekem nem a kedvencem, senkinek nincs esélye letaszítani a trónról a kardszárnyú delfint, meraz okos meg szép, bár otthonra nem kellene.
Nade kanyarogjunk vissza és nézzük csak meg mit kell tudni az ámbrás cetekről, mert azért lássuk be hogy nem minden bokorban van belőlük.

Először is itt egy kép, annak aki sosem látott ilyet még képen sem.

Á nincs mit.
Az tuti hogy jó nagy feje van (hat méteres ám), amiben a földkerekség legnagyobb agya található, még 9 kiló is lehet.
Ebből látszik hogy az ész nem függ az agy súlyától, mert ha így lenne akkor tökhíres feltaláló lenne az összes, de nem az. Szereti az óriáspolipokat, különösen megenni, ezt onnan sejtem, hogy én bizonyára nem úsznék 3 kilométert függőlegesen lefelé hogy találjak egyet ha utálnám.
A félreérthető mondatszerkezetből esetleg arra következtethettek hogy leúszok mert szeretem, de nem ám.
Mert töksok karja van és nyálkás.
Nem venném a számba az tuti.
Nnu.
A nevét onnan kapta hogy a beleiben van ámbra (nem, nem a fejében, ott az agya van. 9 kilós.), 400 kilónyi is lehet. Ez ilyen zsíros genya, tökrossz a szaga, és ha valamit ki akar hányni a cet akkor jön ez is. Fent marad a vízen és kijöhet a partra a hullámok hátán, ami azért tök jó, mert vannak akik grammjáért 20 dollárt is fizetnek, mert kurvából lesz a legjobb feleség, és büdös ámbrából lesz a legjobb parfüm.
Az előzőt csak úgy mondják szerintem, de az utóbbi tény.
Ilyet akart leölni Gregory Peck 1956-ban, de nem sikerült mert meghalt az igyekezettől, és még meg is fulladt. Annak Moby Dick volt a neve, ami lefordítva magyarra egészen vulgáris, de végülis a fajt angolul Sperm Whale -nek hívják, úgyhogy ne csodálkozzunk.
Egy ámbrás cet szerepet kapott Douglas Adams méltán híres Galaxis Útikalauz Stopposoknak című könyvében (ami nem keverendő össze a belőle készült filmmel, mert az hulladék).
Nem kellett sok szöveget tanulnia, mivel csak kb egy percig élt.
A valószinűtlenségi hajtómű bekapcsolása miatt ugyanis a korábban kilőtt két rakéta egyike lett Ő, a másika pedig egy cserép petúnia. A dolog szépséghibája hogy a rakéták egészen magasan voltak egy bolygó felszíne felett, ez a kettő meg leesett az átváltozás után, mert nem tudnak repülni. Gondoltam hogy idemásolom azt hogy mire gondolt a bálna miközben zuhant, de hosszú lenne.

Meggondoltam magam, itt van:

“… Mi történik? Öööö… bocsánat, ki vagyok én? Helló? Mit keresek
itt? Mit kezdjek az élettel? Mit értek azon, hogy ki vagyok én? Nyugi,
szedd össze magad… Ó! Ez egy érdekes érzés, mi ez? Valami ásító,
csiklandozó érzés a… a… talán jobb lesz, ha elkezdek neveket adni
a dolgoknak, ha valamire vinni akarom azon a helyen, amelyet világnak
nevezek, meg abban, amit ezentúl okfejtésnek hívok. Szóval legyen ez
az érzés a gyomor nevű szervemben. Idáig rendben. Oooó, ez egyre
erősebb. És hé, mi ez a fütyülő zajforrás? Elszáguldott amellett, amit
mostantól a fejemnek nevezek. Talán hívhatom… szélnek! Jó ez a név?
Megteszi… később talán jobbat is találok neki, ha már tudom, mire
való… Nagyon fontos valami lehet, mert jó sok van belőle. Hej! Hát
ez meg mi? Nevezzük… nevezzük faroknak… igen, farok. Hé! Hiszen
ezzel pompásan lehet csapkodni! Hű! Hű! Remek érzés! Sokat nem
változtat a dolgok menetén, de majd később kitalálom, mire jó. Nos,
van-e már összefüggő képem a dolgokról? Nincs. Sebaj, hűha, ez aztán
izgalmas, ennyi kitalálnivaló, ennyi élmény, ami mind rám vár,
szédülök az izgalomtól! Vagy a széltől? Igazán sok van belőle, nem?
És hű! Mi az ott, ami olyan sebesen rohan felém? Nagyon-nagyon
sebesen. Olyan nagy és sima és kerek, valami nagy és laposan hangzó
névre van szükség, mint… ööö… főőööö… föl… föld! Ez az. Ez jó
név lesz. Föld! Vajon barátságos lesz-e hozzám?”

Hatalmas, nedves puffanás következett, aztán csönd.

A bejegyzés kelte: 2007. május 25., péntek - 07:53, témája: aladdin|Tonik|. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá Te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!