Ismét eltelt némi idő, de ez azt hiszem senkit nem lep meg, hiszen az idő folyamatosan telik, bár a viszonylagosság örök, ami szintén nem biztos, ám így szoktuk meg, ne is legyen másként. Vagy legyen ha az úgy jobb.
Azt hiszem meglehetősen kompromisszumkész vagyok bizonyos dolgokban mint látható.
Bizonyosakban viszont nem, vagy csak részben, ki is fejteném ezt mindjárt, ha már írni kezdtem.
(more…)

Történt a minap (bár inkább mihónap), hogy egy talán nem is annyira hirtelen jött, mint inkább lassan kibontakozó ötlettől vezérelve vásároltam valamit, amit az ember ebben a korban már nem szokott, ám akadnak akik nem a szokások feltétlen hívének és tisztelőjének ismernek, s ők vannak többen.
A bartert megelőzően egy kedves kollégám véleményét is kikértem, aki a témában való járatosságával érdemelte ki ezt a kegyet.

(more…)

Gondolkodtam hogy miről is írhatnék, aztán valahonnan beugrott ez az állat (szerintem a tévében látott különösen nagy fejű ember ihletett meg).
Nekem nem a kedvencem, senkinek nincs esélye letaszítani a trónról a kardszárnyú delfint, meraz okos meg szép, bár otthonra nem kellene.
Nade kanyarogjunk vissza és nézzük csak meg mit kell tudni az ámbrás cetekről, mert azért lássuk be hogy nem minden bokorban van belőlük.

(more…)

Az alábbi szóhalmot kicsit régebben hoztam össze, akkor még egy fekete puntoval gyűrtem fel az aszfaltot. Történt egyszer, hogy a filcell klán főhadiszállásának közelében elhagytam az első rendszámtáblát valamilyen esemény folytán, melyről a mai napig nincs tudomásom. A folytatás a következő:

(more…)

Akheloósz folyamisten és Melpomené múzsa leányai a legenda szerint hatalmas arcszerkezettel rendelkeztek, bár ez nem annyira fizikailag volt feltűnő, sokkal inkább az átlagosnál jobban fejlett önérzetben nyilvánult meg.
Gondoltak egy merészet, és kihívták a múzsákat (akikről a renault több járművét is elnevezte ám) egy kis zenei párbajra. A bukta után (ami itt nem egy közösen elköltött ebéd záróakkordjaként felszolgált desszertet jelöl) már beszélhetünk arcbéli változásokról, már ha büntetésként kiszabott csőr annak minősül.

(more…)

Ez a szó bármiről eszembejuthatott, viszont amit eszembejuttatott az nem bármi, hanem egy konkrét filmtörténeti alkotás, melyben egy bakterház, valami különös okból kifolyólag, fogja magát és elindul.

(more…)

A minap, a japán Haribo Gumicuki elméleti matematikus megdöbbentÅ‘ bejelentéssel állt a kiváncsiságtól rágórörcsöt kapó újságírók elé, a Cukimaki Egyetem sajtótermében. -Ma, az emberiség egy új korszak küszöbét lépte át. Ma, kedves barátaim, véget ért a tudatlanság sötét, okozat-orientált korszaka. Kutatócsoportunkkal kifejlesztettük az anti…….- itt zavartan megállt egy pillanatra, a mennyezetre nézett, vagy azon is túl talán, majd a papírjába temette egyre gondterheltebb tekintetét, s kisvártatva így folytatta: -és ezzel a magunkról kialakult képünk változott meg örökre. Köszönöm szépen. -körbe nézett a csodálkozó tömegen, majd megnyomott egy gombot a karóráján, és eltűnt. Eltűnése alatt, sokan egy megkönnyebbült félmosolyt véltek felfedezni az arcán. Ekkor látták utoljára Haribo úrat és kutatócsoportját.                                                                                             -Kér valaki kávét?- törte meg egy kedvesen csengÅ‘ hang, a tanácstalanul forgolódó tömeg moraját.

Ezek a tárgyak hevertek egynémely társukkal az asztalon az imént.